Mindig ilyen térképre vágytam

Bevallom, mindig is egy ilyen térképre vágytam. Amin meg tudom mutatni, hogy hány városban dolgozott a Gestalt Coaching Center az elmúlt másfél évben. Miközben tűztem ki a narancssárga pöttyöket (15!), eszembe jutott a nagymamám. Ő egy dunántúli faluban volt a sütőasszony, akinek a puncstortájáért és a zserbójáért az ötödik faluból is jöttek emberek. A konyhájában az ajtó mellett volt egy piros, műbőrrel behúzott, támlás szék, amin mindig ült valaki. Nagymamám kuncsaftnak hívta őket. Miközben ő az utolsó marcipánvirágokat varázsolta fel a tortára, a kuncsaftok megosztották vele házassági titkaikat, pénzügyi gondjaikat és ritka örömeiket. Sokáig időztek, és én nem értettem, hogy miért nem viszik már haza azt a süteményt, hiszen azért jöttek.

Évek múlva láttam be, hogy ezek az emberek azért is jöttek, mert a nagymamám meghallgatta őket. Soha nem ítélkezett, de mindig volt egy elgondolkodtató kérdése. Azt hiszem, tőle tanultam meg a tiszta kíváncsiság erejét. Nagyon büszke lenne rám, ha látná ezt a térképet a sok narancssárga pöttyel. Azt valószínűleg nem értené, hogy hogy lehet utazás nélkül külföldi kuncsaftokkal dolgozni, mert neki még vezetékes telefonja sem volt soha. Azokat a szavakat sem értené, hogy online vagy virtuális. De nagyon kíváncsi lenne, hogy mindez hogy működik a modern világban.