Miért jó ha valaki akaratos

Ti hányszor hallották azt a mondatot, hogy “ne legyél már ilyen akaratos!”? Én olyan sokszor, hogy végül már nem is vettem észre, hogy mit akarok. Legalábbis látszólag.

A vágyaim és a céljaim ugyanis nem tűntek el, csak takarásba kerültek. Pont úgy, mint amikor vezetés közben nem látjuk azt az autót, amelyik a vakfoltban van.

Ez jutott eszembe amikor megtaláltam ezt a sok évvel ezelőtt készült fényképet.

Regionális kinevezés előtt álltam a PricewaterhoouseCoopers-nél, napi 12 órát dolgoztam, és közel voltam a kiégéshez.

Az új pozíció megkezdése előtt szerettem volna megvalósítani az egyik legnagyobb álmomat: végig akartam menni az Annapurna-körön a Himalájában, aminek a legmagasabb pontja 5416 méter.

A főnökeim nem engedtek el annyi időre, amennyire szerettem volna, és mivel akkoriban nagy cégátalakulás zajlott, azt tanácsolták (persze diplomatikusan), hogy ha ragaszkodom ehhez a hosszú szabadsághoz, akkor inkább adjam be a felmondásomat.

Nem volt könnyű döntés. Nem csak a közelgő kinevezés miatt, hanem azért sem, mert a lakásomat jelentős jelzálogkölcsön terhelte.

Amikor eldöntöttem, hogy a Himaláját választom, és nem a multis karriert, mindenki azt mondta, hogy “őrültség, ilyet nem lehet csinálni”! “És honnan lesz új állásod?”, kérdezték. Fogalmam sem volt.

Akarotosnak lenni a mai napig tabunak számít, főleg ha az ember lánynak születik. Annak érdekében, hogy elkerüljem a negatív következményeket, én azt választottam (tudattalanul), hogy nem veszek tudomást mindarról, amit meg akarok valósítani. A Himalájában kezdtem rálátni erre a vakfoltomra, és az ebben rejlő erőforrásra. Négyezer méter felett kezdett el derengeni bennem, hogy mennyire céltudatos vagyok, és a kitűzött céljaimért megbírkózom a legnehezebb akadályokkal is.

És ez még nem minden.

Ott, a hegyekben döntöttem el, hogy amikor hazaérek, akkor coaching iskolát fogok alapítani. Ebből a döntésből született először a Flow Coaching School, aminek három évig voltam a vezető trénere, majd 2008-ban a Gestalt Coaching Center.

Minden alkalommal, amikor egy coaching ülés során sikerül egy vakfoltban megbúvó erőforrást a felszínre hozni, ugyanazt érzem: örömmel vegyes megilletődöttséget.

Nem feltétlen kell Nepálig elutazni ahhoz, hogy a coaching munkának ezt az aspektusát valaki elsajátítsa, bár senkit nem beszélnék le az útról, mert lélegzetelállítóan gyönyörű.

A 60 órás Coach Továbbképzés 3. Modulja a tabutémák és vakfoltok feltárásáról szól. Az a célja, hogy a résztvevők magabiztosan tudjanak a coaching folyamatokban felbukkanó tabutémákról beszélgetni, és a felszínre tudják hozni a saját és ügyfeleik vakfoltjaiban rejlő erőforrásokat.